és igen.. pontosan ma hajnalban, éreztem, ahogyan vajra kapitány elindult a bóddhiszattva menyországból különböző méretű hiperűrugrásokkal. először át kell vágnia magát az akasha lemezeken, végigpörögni a mandala diagonális spirálkarjain, végighaladnia szépen a méru hegy gerincén fentről lefelé érintve mindegyik felső és alsó menyországszintet, a folyókat, a síkokat, a színeket és halmazállapotokat, amelyekkel vegyül és ezen vegyüléseket alakváltozásokkal reagálja le. megforgatja a tan kerekét, mikor elmegy mellette. a nap épp kitörni készül, amikor megáll a sztúpa vagy piramis közepén, fényét belevetíti egy prizma, majd elér a koncentrikus körökig, és lejjebb az alvilági régiókba. itt újabb alakváltozások következnek. égtájak felé fordul, kilép mindegyik szentélybe és őrzőkkel találkozik, kinyitja sorra a kapukat, mögéjük néz, köszönti őket, élő tükrökkel szembesül, majd újra más halmazállapotokba vegyül, folyókon úszik át, forró és hideg lávafolyamok gyötrik. elhagyja a fűszerbolygót és fénysebességgel siklik tova távoli, földi célállomása felé.
vajon mennyi időre van szüksége a testnek, hogy a menyországból, vagy akár csak a borgiáról a földre visszatérjen, inkarnálódjon embrióként és visszaváltozzon önmagává a találkozáshoz? és vajon mennyi időre van szüksége a léleknek, hogy megtérjen egy ilyen hosszú útról? hányszor kell meghalnia és megszületnie útközben? tekinthetjük-e az érkező vajra kapitányt az elindulóval azonosnak? végig él mindent, megérti a húrelméletet, hirtelen feltárul előtte az egységes mezőelmélet csírája is, ahogyan keleti mestere tanította, a brahman mező, ahol minden rezgés, rezgés, idő, tér, atomitás, és minden fény is hanggá olvad és ott, a hangban, a végtelenben, ő maga is jellé válik és megint összefolyik minden. és újabb szünet következik.
a földi lány pedig ezt gondolja magában közben: kinyitok és becsukok minden ablakot.
nem értem a fűszerbolygó csendjét.kinyitva s bezárva már minden ablak. látni akarlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése