most a farkasok játszadoznak és a lepkék üvöltenek

a farkasok üvöltenek, a lepkék pedig játszadoznak

vajra kapitány és a fordulat

váratlan hívás érkezett az űrből, melynek hatására a történet megváltozott.
A kapitány megfordította űrhajóját és visszafordult a borgiára, vagy más, idegen bolygók felé veszi útját, részben feladva ezzel az eredeti küldetést, a közvetítést a borgia és a föld között. a kapcsolat nem szakadt meg a földi lánnyal, csak a kapitány megrendítő bejelentést tett: megszakítja az űrkommunikációt és eltűnik a felületekről, melyen ez a kommunikáció lehetséges lett volna. ezzel véget ér a történet az űrben és kezdetét veszi egy másik, földi történet..

a 221-es nun személye és viszonya vajra kapitányhoz..

ahogyan az már szóba került vajra kapitányt a borgiáról a földre érkező küldetésében és kémkedésében apácák és szerzetesek hada segíti, akik az égiekhez tartoznak rendjük megalapítása óta. majd feltűnt a történetben egy földi nő, aki megpróbálja felvenni a kapitánnyal a kapcsolatot, de ez valahogyan sehogyan sem sikerül. a kapitány is próbálkozik óvatosan, de próbálkozásai rendre kudarcot vallanak. nos a földi nő maga a 221-es nun, egy az apácák sorában, de mégis más, szintén kettős személyisége van, szíve a kapitányhoz és a rendjéhez is húz. ezért választották ki a feladatra, hogy közvetítsen a kém-kapitány és a rendek között. a földi nő kifejezés tehát eleve kétértelmű. földi abban az értelemben, hogy a bolygón született, de égi abban az értelemben, hogy belépett a rendbe. nő genetikailag de mégis átértelmezett szimbolizmusban apácaként. a további kétértelműségeket megelőzendő és időhúzás céljából felfedtem a 221-es nun és a földi nő személyazonosságát.
az általa hordozott kettősségben, személye és szerepe terheltségében válik világossá a feszültség: nyilvánvaló vonzalma vajra kapitányhoz.vajon ez a megkülönböztetett jelenlét, ez a kitüntetett realitás, ez a virtuális-reális vonzalom képessé teszi-e őt feladata végrehajtására, megzavarja vagy éppen segíti őt a küldetésében , a kapcsolat felvételében és a folyamatos közvetítésben?a történet és a kapcsolat folytatása következik..

vajra megnyitotta a menyország kapuit

apropó lámázás..

a cseppfolyós halmazállapot után üvöltő csend következett és ebbe robbant bele az újabb információ ezzel a lámázással kapcsolatban. ezt még nem sikerült a földi lánynak pontosan megfejtenie. a védelembe vételt érti, a tibeti gyakorlatok egy részét is talán, de hogy hogyan lehetséges mindez ebben a cseppfolyós hangállapotban? ezek után vajra kapitány álomra hajtotta fejét a kabinban elmondása szerint, ellazult és elszenderült, a hibernáció ki tudja mennyi időt vesz majd igénybe nála. előtte gondosan beállította a műszereket a falon, bár tudjuk, a galaxis játéka kiszámíthatatlan, elég csak a meteorzáporra vagy a navigációs problémára gondolnunk.
- én már nem hiszek a hiperűrugrásokban! - mondta a lány szomorúan, utoljára felnézve a csillagos égre és becsukta az ablakot,de mozdulatával mit sem sejtve foglyul ejtette Peter árnyékát,így a tündérfiú sem tud szabadulni többé ebből a helyzetből.
feszült csend a tükör mindkét oldalán.
világok válaszolnak világoknak.
tombol a tudatalatti.
vétel! itt a 221-es nun. vajra kapitány válaszolj!

vajra kapitány elindult a bóddhiszattva menyországból..

és igen.. pontosan ma hajnalban, éreztem, ahogyan vajra kapitány elindult a bóddhiszattva menyországból különböző méretű hiperűrugrásokkal. először át kell vágnia magát az akasha lemezeken, végigpörögni a mandala diagonális spirálkarjain, végighaladnia szépen a méru hegy gerincén fentről lefelé érintve mindegyik felső és alsó menyországszintet, a folyókat, a síkokat, a színeket és halmazállapotokat, amelyekkel vegyül és ezen vegyüléseket alakváltozásokkal reagálja le. megforgatja a tan kerekét, mikor elmegy mellette. a nap épp kitörni készül, amikor megáll a sztúpa vagy piramis közepén, fényét belevetíti egy prizma, majd elér a koncentrikus körökig, és lejjebb az alvilági régiókba. itt újabb alakváltozások következnek. égtájak felé fordul, kilép mindegyik szentélybe és őrzőkkel találkozik, kinyitja sorra a kapukat, mögéjük néz, köszönti őket, élő tükrökkel szembesül, majd újra más halmazállapotokba vegyül, folyókon úszik át, forró és hideg lávafolyamok gyötrik. elhagyja a fűszerbolygót és fénysebességgel siklik tova távoli, földi célállomása felé.
vajon mennyi időre van szüksége a testnek, hogy a menyországból, vagy akár csak a borgiáról a földre visszatérjen, inkarnálódjon embrióként és visszaváltozzon önmagává a találkozáshoz? és vajon mennyi időre van szüksége a léleknek, hogy megtérjen egy ilyen hosszú útról? hányszor kell meghalnia és megszületnie útközben? tekinthetjük-e az érkező vajra kapitányt az elindulóval azonosnak? végig él mindent, megérti a húrelméletet, hirtelen feltárul előtte az egységes mezőelmélet csírája is, ahogyan keleti mestere tanította, a brahman mező, ahol minden rezgés, rezgés, idő, tér, atomitás, és minden fény is hanggá olvad és ott, a hangban, a végtelenben, ő maga is jellé válik és megint összefolyik minden. és újabb szünet következik.
a földi lány pedig ezt gondolja magában közben: kinyitok és becsukok minden ablakot.
nem értem a fűszerbolygó csendjét.kinyitva s bezárva már minden ablak. látni akarlak.